Lelkünk temploma a test – avagy a bio-pszicho-szociális betegség modell

Ma már egyre többet olvashatunk a stressz, a negatív gondolatok és érzelmek károsító, betegítő hatásairól, amely gondolkodási mód a daganatos megbetegedések kutatásában is egyre tágabb teret kap. Ez a rendszerszemlélet megjelent már a múlt század elején a nyugati világban is (hiszen a keleti: kínai, indiai gyógyítás alapja több ezer éve): S.Freud szimbólumterápiás megközelítésében, vagy akár Dunbar (1940) tudományos cikkeiben, amelyet a pszichoszomatikus betegségek holisztikus szemléletéről írt. Meglátása szerint az emóciók fiziológiai hatásai (testi megjelenései) állandó feszültséget keltenek, amelyek tartósan hatnak a szervekre, így akár testi betegségeket is okoznak hosszú távon. Híres magyar származású stressz kutatónk Selye János szintén erre világított rá in vitro kísérleteiben. Harold Wolff (1950) szerint pedig a múltbeli fájdalmas események újbóli felidézése is vezethet szomatikus betegségekhez.

A pszichoszomatikus irányzatoknak két ága van: holisztikus: test és lélek egysége: minden betegség pszichoszomatikus; illetve: specifikus: az érzések csak a vegetatív rendszerre hatnak, de káros elváltozást okozhatnak.

Franz Alexander (1930-50-es évek) szerint minden betegség pszichoszomatikus, a betegségek kialakulásában pszichés és szomatikus tényezők is szerepet játszanak. Neuroendokrin szemlélettel közelít: lelki blokád, trauma gyermeki függőséget, emocionális regressziót indukál, amely a paraszimpatikus idegrendszer egészséges működését gátolja (hite szerint: a szervek beszélnek hozzánk), s így a hét klasszikus pszichoszomatikus betegség jelenhet meg: magas vérnyomás, colitis ulcerosa, asthma bronchiale, rheumatoid arthritis, atópiás ekcéma, anorexia nervosa.

Ma már beszélünk az un. HPA tengely hatásairól is (Hipothalamusz-Hipofízis-Kortizol), amely a káros negatív érzelmek, stressz tartós eredményeként hipo vagy hiper működést váltanak ki, betegségeket okozva. A korai magzati, anyai, társas stressz is elraktározódik, s akár felnőttkorban generálódhat újbóli traumák hatására.

A stressz megélése függ tőlünk, tehetünk ellene, hiszen: a személyiség elemei (pozitív gondolkodás), a társas támogatás, szociális kapcsolataink, megbirkózási (coping) képességünk ezekben mind szerepet játszanak. A teljesség igénye nélkül például a rendszeres ima, meditáció, mozgás, kreativitás, nevetés, jó társas kapcsolatok, minőségi étel és víz, mind csökkentik a distresszt, és növelhetik az un. „eustresszt”, az öröm képességét. Megfigyelések szerint egy ilyen életmód és szemlélet váltás, akár súlyos betegségeket is visszafordíthatnak.

Szatmáry Ildikó

pszichológus

A hozzászólások lezárásra kerültek.