Indiában úgy tartják, hogy a gyermek Istené. Átmenetileg kerül hozzánk, hogy segítsük megélni a karmáját. Nem a tulajdonunk, ajándék, tisztelnünk kell. Általunk lett testileg, adunk neki lelkileg, de szellemileg az ’Égé’, Istené. Milyen más ez, mint a nyugati gondolkodásban. Mennyire más típusú felelősség…

Tehát megérkezik a várva várt „jövevény”, aggódva nyúlunk hozzá, mindent megtennénk érte. Aztán amikor kamaszodik, szinte „kicsusszan” a kezünkből. Távolodik, idegenebbé válik, de aztán egyszer majd visszajön, felnőttként fordulva hozzánk tanácsért. Ha jól alakítjuk közösen kapcsolatunkat, bensőséges percekké, órákká válhatnak találkozásaink.

Nagyon felelősség teli a szülői szerep, de tele fénnyel, örömmel, no meg persze aggodalommal. Kísérnünk kell valakit az életútján, óvatosan, mint amikor járni tanult, aztán már „beleszeretett a világba”, s „tankolni” visszajött hozzánk. Ez egy élethosszig tartó folyamat.

Sokszor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy, elég jó szülők vagyunk-e? Winnicott szerint az „elég jó anya” fogalma, a megtartó anya, aki annyit, akkor ad, amennyit éppen tud. Nem lehetünk tökéletesek, háttérként, kísérőként, támogatóként bizalommal lehetünk jelen gyermekünk életében, döntéseiben. Állandóan kérdezgethetjük lelkiismeretünket, mikor, mennyit, hogyan szóljunk bele: a tanulásba, a baráti kapcsolatok alakulásába, a pályaválasztásba, egyáltalán a döntésekbe. Hogyan is neveljünk, nevelhetünk jól? Honnan vegyük a mintát, hova, kihez forduljunk tanácsért, ha bizonytalanná válunk, ha elakadunk?

Szerencsém volt, mert Czeizel Endre professzor úr tanított. Újra és újra költői kérdéseket ültetve a fülünkbe, hogy megkérdőjelezzük a dolgokat, hogy lássunk meg más nézőpontokat, hogy merjünk gondolkodni. Megismerhettük az általa kidolgozott tehetségmodellt, a „Tálentum 4X2+1 faktoros modelljé”-t. Jelen írás keretei között nincs lehetőség ennek részletes ismertetésére, vázlatosan a tehetség modell elemei a következők:

• kreativitás adottság,
• motivációs adottság,
• általános értelmesség adottság,
• specifikus mentális adottságok.
• A környezet szerepe nagyon fontos: a család, az iskola, a kortárs csoportok és a társadalom.

Ezen modell talán egyik legizgalmasabb eleme az un. „s-faktor”, a „sors-faktor”. Itt nemcsak a genetikus adottságokra kell gondolni, ez egy kicsit túlmutat a racionális gondolkodásunkon. Ez valami más, valami plusz.

Visszatérve a szülői szerephez: mivel tudok segíteni, hogyan tudok segíteni gyermekemnek? Időnként terelgetéssel, van mikor határszabással, van, hogy bizalommal, információ adással. Fontos, hogy saját belső hangunkra is merjünk támaszkodni, hiszen, egyszer mi is voltunk gyerekek! De a legfontosabbak, a szeretet, a bizalom a felnövekvő személyiségben, amelyek talán abban nyilvánul meg a legerősebben, hogy a legjobbat szeretnénk gyermekünknek adni, kívánni.

Ha együttgondolkodásra, ’kísérő támogatásra’ van szüksége nevelési kérdésekben, szülő konzultációra várok minden érdeklődőt szeretettel:

• kamaszodás,
• pályaválasztás,
• nevelési problémák: magatartási, tanulási elakadások, önismeret- és kreativitásfejlesztés, társas készségek formálása, stb. esetén.

Szatmáry Ildikó
pszichológus, pályaválasztási tanácsadó,
tehetséggondozó szakember

A segítségüket kérjük!

Az Újpesti Önkormányzat, illetve az Újpesti Vagyonkezelő Zrt. 2011. január elsejétől mindkét bérleményünk bérleti díját megemelte. A 25 % ÁFÁ-val növelt díj került kiszámlázásra. Ez 60 ezer Ft többlet költséget jelent havonta az alapítványnak! A jelenlegi költség teljesen ellehetetleníti működésünket, fejlesztési lehetőségeinket.

Nem szeretnénk Önökre, Szülőkre tovább hárítani a megemelkedett költségeket, tudjuk vannak, akik így is nehezen tudják kifizetni a szolgáltatás árát. Arra kérjük Önöket mint magánszemélyt, vagy gazdálkodó szervezet vezetőjét, ha lehetőségében áll alapítványunkat támogatni, kérjük keressen meg bennünket hosszabb távú együttműködés céljából, vagy a váróban kihelyezett támogatói csekk befizetésével segítsen, hogy felülkerekedjünk ezen a nehézségen.

Szívesen fogadunk ötleteket is, megoldási javaslatokat. Segítsenek együtt gondolkodni! Kitartóan küzdünk megálmodott céljainkért, nem lehet, hogy megtorpanjon az alapítvány 10 éves fejlődése! Szükség van erre az intézményre!

Várjuk jelentkezésüket, támogató ötleteiket, javaslataikat.

Köszönettel: Varanka Zoltánné, az alapítvány elnöke

• Minden szerdán  18:15 – 21:30 óra között felnőtteknek egy óra, 1000 Ft/fő
• Minden szerdán 17 órától 18 óráig gyermek jóga, 1500 Ft/fő

Jelentkezés a helyszínen!

Napraforgó

A Napraforgó Alapítvány kiemelten közhasznú szervezet: immár nyolcadik éve dolgozik az újpesti családok, gyermekek megsegítése és a kerület határait átlépve a távolabb élők pedagógiai, gyógypedagógiai támogatásáért, ellátásáért. Munkatársai nehéz napokat, heteket, éveket tudnak maguk mögött, de az eredeti céljukat szem előtt tartva lassan lépésről, lépésre jutnak előbbre terveik megvalósításában.

A mindennapok nehézségei megtanították őket az alázatra, a türelemre, arra, hogy az idő nem számít, csak az út a cél, és élvezik ennek az útnak minden áldását, és ajándékát. Mert a nehézség is áldás, még ha az ember először tiltakozik, ágál és ellenáll is. De közben csiszolódik, fényesedik, erősödik lélek és bátrabban mer álmodni és meglátni új lehetőségeket.

Az ép és sérült gyermekek pedagógiai, gyógypedagógiai ellátása mellett, a családokkal való együttműködés, közös együtt gondolkodás is a feladatuk. Ebben segítenek például az alapítvány által szervezett szülőklubok.

A szülők aprónak tűnő dolgokban nagyon sokat tudnak segíteni az alapítvány életében. Sok jó ember van. Sok figyelmes, érzékeny jó ember van, aki megérzi, miben tud a segítségre lenni.

Ezúttal a Napraforgó életének egy újabb állomásához érkezett: egy iparművész támogatói céllal elkészítette az alapítvány logóját, a kis napraforgó gyermeket. Egy csodálatos kis babát, melyet már az alapítvány megalakulása óta szerettek volna megalkotni. „A türelem babát termett” –, mindenki nagy-nagy örömére.

Az alapítvány munkatársai szeretnék elérni –, hogy a gyermekek nagyobb örömére –, a kis figurából még több lehessen. Ehhez megkerestek egy játékgyártót, aki vállalta a baba további sokszorosítását.

Miért fontos, hogy a gyermekek kezébe ízléses, kedves baba kerüljön?

A báb, a baba ősidők óta a gyermekek legkedvesebb játék eszköze. Kiváló szórakoztató, és nevelő eszköz. Vigasztárgy, mely segíti az elalvást, kicsit anyapótlék. Nagyobb korban a szerepjátékban tölt be fontos szerepet, hiszen a vele való együttlétben átélheti a családban oly fontos női, illetve apa szerepet. Segíti a gyermek személyiségének fejlődését, mesélés során a művészet nyelvén szólva megtanítják a szép, igaz és jó meglátására, egy tisztább életforma szeretetére.

Soha sem volt annyira fontos, mint napjainkban az érzelmi nevelés, a helyes értékek, értékrend kialakítása. Már kis korban megtapasztalják a bábok, a mese által az igazlelkűséget, a becsületességet, azt a példát, hogy céljukat a hősök is csak sok fáradtsággal, önfegyelemmel, kitartással érhetik el. A baba gyermekekhez juttatásával ez is a cél.

A Napraforgó Alapítvány Kuratóriuma keresi azokat a cégeket, magánszemélyeket, akik önzetlen pénzfelajánlásukkal lehetővé teszik, hogy ez a baba eljuthasson a sorozatgyártásig.

Nem kívánják ingyen a segítséget. Az alapítványnak több olyan tevékenysége van, melyet felajánl a szolgáltatás ellenértékeként.

A cég saját rendezvényén fellépés gyermek programokkal. (Mese, vers, ének, bábozás, zenélés hangszeren.)

Játszóház, kézműves foglalkozás megtartása céges rendezvényeken. A gyermekek szórakoztatása fejlesztő és mozgásos játékokkal

A szervezet dolgozóinak kineziológus, pszichológus segítségével időszakonként szervezett előadások alkalmával stressz-oldó technikák tanítása.

Még sok mindenre vállalkoznak, és adnak örömmel, önzetlenül, de ez már egy közös megbeszélés tárgyát képezi.

ELÉRHETŐSÉGEK

1046 Budapest Megyeri utca 218-226. földszint

Mobil: +36-30-584-9914

Az alapítvány bankszámlaszáma: 57800143 – 10021141

Javaslom, hogy támogasd ezt a közhasznú alapítványt a személyi jövedelemadód 1 %-val! (Az adószámuk: 18104635-1-41)

2010.02.15.

Varanka Zoltánné

Email

Forrás: PR Herald (x)

Mindenki ismeri ezt az egynyári, óriásira növő növényt meleg sárga színével, rendkívül nagy virágaival. A napraforgó, ahogy a neve is elárulja, úgy sugárzik, mint maga a nap. Bár gyökerei erősen a földben tartják, a magasba törekedve a fény felé fordul, hogy így szívja magába égi lámpásunk minden éltető sugarát. Az Isten felé forduló lélek szimbóluma, de az előkelőség, és az alattvalói hűség jelképe is lehet. Nem csoda hát, hogy Vincent van Gogh-ot is rendszeresen inspirálta e virág szépsége.

Napraforgó

Nevére rászolgált a Napraforgó Képességfejlesztő Központ, ahol a város forgatagából kilépve olyan meleg és szeretetteljes kis kuckót hoztak létre, amely támogatást, biztonságot és védelmet jelent azoknak, akik nem félnek segítséget kérni, ugyanakkor másokon és egymáson segíteni.

A Napraforgó Alapítvány a Sérült Gyermekekért 2002. márciusában nyitotta meg központja ajtaját, hogy mint önkéntes szervezet segítséget nyújtson az ép és sérült, hátrányos helyzetű és rászoruló gyermekeken és családokon.

Egyre több „nem szokványos” gyerekről olvashatunk, láthatunk riportokat. Az orvosok, pszichológusok, pedagógusok szerint ezekkel a kicsikkel a többiektől eltérően nehezebb kommunikálni, és a hagyományos tanítással, tanulással is gondjaik vannak. Legyen akár lassú, alul teljesítő, nehezen nevelhető, hallásban, látásban, vagy beszédben korlátozott, fogyatékkal élő, nagyon nehéz egy szülőnek megtalálni azt az intézményt, környezetet, ami segítséget, támogatást jelenthet azokban a helyzetekben, amelyekben egy hagyományos óvoda vagy iskola nem tud útmutatást adni. A gyerekek fejlődése szempontjából pedig kulcsfontosságú lenne, hogy az esetlegesen fellépő testi vagy pszichés rendellenességeket a legkorábban, már lehetőleg az iskolakezdés előtt felismerjék, és képességeiket a megfelelő módon, személyre szabottan fejlesszék.

Foglalkozás

Az alapítvány elnöke: Varanka Zoltánné „Panni néni” és munkatársai mindent elkövetnek azért, hogy a gyermekek és családok harmonikus fejlődését elősegítsék.

A szakmai foglalkozásokra, több törődésre sem az óvodákban, sem az iskolákban nincs elég idő, hiszen a csoportok, osztályok zöme nagy létszámmal működik, ezért hiába fölkészült a pedagógus, még a problémamentes gyerekekkel sem tud megfelelő ideig, egyénileg foglalkozni.
Itt olyan szolgáltatásokat vehetnek igénybe a segítséget várók, amik a megfelelő környezetben, jól képzett szakemberek segítségével bizonyítják be: a sérült, valamiért lemaradt gyerekek fejlesztése eredményt hoz. Nagy előnyt jelent még, hogy a rászoruló kicsiket nem kell külön logopédushoz és más szakemberekhez hordani, itt egy helyen foglalkoznak velük, csak rájuk figyelve.

Pszichológiai-, pedagógiai-, kineziológiai-, és szűrővizsgálatok, fejlesztő foglalkozások, terápiák, iskolaérettség vizsgáló feladatok, pályaválasztási, pályakorrekciós tanácsadás és mediáció egyaránt várja az érdeklődőket.

Fejlesztés

Azért, hogy a szülők se maradjanak ki, a Napraforgó Képességfejlesztő Központ olyan szülőklubot alapított, ahol havonta egyszer találkoznak a sérült, illetve részképesség zavaros gyermekeket nevelők, és megbeszélik tapasztalataikat, segítenek egymásnak. A felnőttek is tele vannak kérdésekkel, tanácstalansággal, keserűséggel, és az azonos gonddal küszködők megoldási lehetőségeit mindig érdemes és hasznos meghallgatni. A szakmai kérdésekben gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus segít, a pszichológus pedig lelki támaszt jelent. Ezeken az összejöveteleken olyan előadókat is vendégül látnak, akik érdekes és azonnal hasznosítható ismereteket adnak át a jelenlévőknek.

Az érdeklődő igen sok, ez is mutatja, hogy igenis szükség és igény van egy ilyen speciális intézményre. A gyerekek szívesen jönnek a foglalkozásokra, ahol nemcsak a szókincsük gyarapítására, kifejezőkészségük fejlesztésére és egyéb fogyatékosságuk javítására kerül sor, hanem sokféle fejlesztő, készségjavító játék is rendelkezésükre áll, sőt születésnapi “bulit” is rendeznek, együtt vannak, barátkoznak, jól érzik magukat, felszabadulnak.

Lovastábor

Hogy a kicsik fejlesztése nyáron se szakadjon meg, a Kertai lovastáborok gondoskodnak arról, hogy a gyerekek újabb módszereket kipróbálva ne csak szellemileg, fizikailag se maradjanak el társaiktól. A lovaglás egyrészt örömforrás, másrészt kemény munka az izmok és a figyelem számára is. A terápián résztvevők mozgása rendezettebbé válik, egyensúlyérzékük, téri orientációjuk javul, tartáshibájuk mérséklődik, nagy- és finommozgásaik pontosabbakká válnak, fejlődik ritmusérzékük, fokozódik erőnlétük és nő edzettségük.

A tiszta környezet, csend, friss levegő, és a színes programok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a stresszes, rohanó mindennapokból kilépve kibontakozhassanak és együtt, közösen tegyenek szert új tapasztalatokra, élményekre.

A lakásból átalakított, Megyeri utcai lakóháztömbben a férőhely sajnos igencsak korlátozott, segítségre szoruló kisgyerekből pedig sok van. Ezért Panni néni és munkatársai megálmodtak egy olyan épületet, ahol nemcsak a szükséges berendezéseknek és játékoknak lenne helyük, de teret engedne újabb kisebb és nagyobb terveik kibontakoztatására is.

Az elképzelt Napraforgó Képességfejlesztő Központ épülete energiatakarékos, napraforgó alakú lenne, tágabb termekkel, tornaszobával, orvosi rendelővel. Egy másik segélyszervezettel összefogva, új terápiákat bevezetve tennének azért, hogy egy, a célnak megfelelőbb környezetben segíthessék a rászoruló gyerekeket, és szüleiket.

De ahogy a kicsiknek, az alapítványnak is szüksége van támogatásra az induláshoz, így bármilyen anyagi, tárgyi vagy akár személyi, önkéntes segítséget is szívesen fogadnak. Állami támogatás nélkül vágnak neki ennek a feladatnak, hogy így teremtsenek lehetőséget azoknak a gyerekeknek és családoknak, akik több figyelemre, szeretetre, megértésre szorulnak.

Kívánunk nekik sok sikert, erőt, kitartást és türelmet ahhoz, hogy elképzeléseik és vágyaik teljesüljenek, és hogy ne adják fel. Már nincs messze a cél.

“Légy bátor s erős és kezdj hozzá! Ne félj és ne rettegj, mert az Úr, az én Istenem veled lesz és nem hagy magadra s nem hagy cserben téged, amég az Úr szolgálatához szükséges minden dolgot el nem készítesz.” (Krónikák könyve)

Varanka Zoltánné

Őszintén hiszem, hogy a jó, fejlesztő játékok csodát tehetnek, ezt a tudást igyekeztem a környezetemben dolgozó óvónőknek is átadni, akik jöttek is játékbemutatóimra rendszeresen. Mindig vágytam rá, hogy bebizonyítsam, a sérült, valamiért lemaradó gyerekek fejlesztése, ha időben és megfelelő környezetben, jó szakemberek segítségével történik, eredményt hoz.

Ezért néhány hónappal ezelőtt gondoltam egy merészet és elhatároztam, megvalósítom régen dédelgetett álmomat: megnyitottam Káposztásmegyeren a Napraforgó Képességfejlesztő Központot.

Nem volt könnyű az út az elhatározástól a megvalósításig, a helyiség kialakításától a szakemberek szerződtetéséig. Szerencsére az egész családom mellém állt, ők hittek leginkább a sikerben. Egy alapítványt hoztam létre, kölcsönt vettem fel édesanyámék házára és belevágtam, mert tudtam, hogy az idő engem igazol majd, szükség van az ilyen típusú, az országban is egyedülálló képességfejlesztő központra.

A kezdeti nehézségek ugyan még nem múltak el, de már intenzíven folyik a munka ebben a kis “csodaközpontban“, ahol 2-től 14 éves korig speciális módon foglalkoznak a rászoruló gyerekekkel. Gyógypedagógus, pszichológus, logopédus dolgozik azon, hogy a valamiben elmaradott, sérült gyerek minél előbb felzárkózzon társaihoz. A foglalkozások személyre szabottak, az időbeosztás igazodik az óvodai és iskolai rendhez, hetente kétszer-háromszor jönnek ide a gyerekek.

Magánintézményről van szó, tehát támogatást nemigen várhatnak sehonnan – ahogy a vezetőnő mondja -, pályáznak, szponzorokat keresnek, előbb bizonyítani akarnak, azután megkeresik majd az önkormányzatot is támogatásért. A szülők az egyszeri, első vizsgálatért fizetnek és bár a foglalkozási órák is “fizetősek” , a díj jelképesnek mondható. Nem is lehetne másképp, mert hiszen a környék lakótelepi családjai nem a legtehetősebbek közül valók, emiatt pedig gyermekeik nem szenvedhetnek hátrányt. Az esélyt minden gyereknek meg kell adni, hogy utolérje társait.

Valójában a sikeres prevenció a célunk – mondja Pannika -, hogy előzetes szűréssel időben megtaláljuk a sérült gyerekeket, akik ha hozzánk kerülnek, már az iskolai indulás idejére utolérhetik társaikat.

Játék közben

Sok és sokféle tervük van. Elsőként a szülőklubot akarják megalapítani, ami azt jelenti, hogy havonta egyszer találkoznak a sérült, illetve részképesség zavaros gyermekek szülei és megbeszélik tapasztalataikat, segítenek egymásnak. Az érdeklődő igen sok, ez is mutatja, hogy szükség és igény van egy ilyen speciális intézményre. A gyerekek szívesen jönnek a foglalkozásokra, ahol nem csak a szókincsük gyarapítása, a kifejezőkészségük fejlesztése és egyéb fogyatékosságuk javítására kerül sor, hanem a játszószobában a sokféle fejlesztő, készségjavító játék is rendelkezésükre áll, sőt születésnapi “bulit” is rendeznek, együtt vannak, barátkoznak, jól érzik magukat, felszabadultak.

És ami a gyereknek jó, azt a szülő is szívesen támogatja. Az nagy segítség, hogy nem kell a rászoruló gyereket külön logopédushoz, pszichológushoz és más szakemberhez hordani, itt egy helyen foglalkoznak velük a szakemberek.

Vajon újra belekezdene egy ilyen vállalkozásba, ha előre tudná, ismerné a buktatókat? – kérdezem Pannikát. Az asszony csak mosolyog, válaszában egyszerre van benne a múlt és a jövő: még jobban szeretné végezni munkáját, ezért szeretne beiratkozni a Gyógypedagógiai Főiskolára, ahová most érettségiző leánya is továbbtanulásra jelentkezett.

A jó értelemben vett megszállottak elszántsága, akaratereje pedig – a tapasztalatok szerint -, előbb vagy utóbb, de meghozza a sikert.

Leopold Györgyi

(megjelent a Mentor című újság 2003 év májusi számában)

Csak játékosan...

A Napraforgó Képességfejlesztő Központ piciny gyerekparadicsom. Panni néni ügyességének köszönhetően számtalan egyedi játék van itt. Némely fejlesztő eszközt nemcsak hogy elkészít, hanem ki is talál. Ilyen például a látást és a finom-koordinációt összehangoló fakanalas építő.

Noha az általános iskolákban ma már működnek fejlesztő pedagógusok, sőt fejlesztő osztályok is vannak, az úgynevezett részképesség-zavarok egyetlen szempontból nagyon is hasonlítanak a betegségekhez; minél előbb észrevesszük azokat, annál jobb, S ha észleltük az eltérést, akkor a gyermeket a lehető legsürgősebben, már az óvodás években speciális kezelésbe kell vonni. Sajnos azonban az óvodai csoportok zöme nagy létszámmal működik, ezért hiába fölkészült egy-egy óvodapedagógus, még a problémamentes gyerekekkel sem tud megfelelő ideig egyénileg foglalkozni.

A szakszerű felkészítés, a hátrány leküzdése, egy védőháló iránt óriási a szülői igény. Ezt érzékelte Varanka Zoltánné is másfél évvel ezelőtt. Panni néni (ahogyan a gyerekek nevezik) 25 évet dolgozott óvónőként, ebből tízet egy káposztásmegyeri óvodában. A sors úgy hozta, hogy fejlesztő pedagógiai tanulmányokba kezdhetett a munkája mellett.

Délelőttönként néhány órás játszóház várja a gyerekeket és szüleiket a Napraforgóban. Ez jó lehetőség arra, hogy az édesanyák megismerjék a fejlesztő játékokat.

- Azonnal éreztem – mondja -, hogy ez az én igazi terepem. óvónőként láttam, hogy évről évre nehezebb a dolgunk, s igazából nem tudtunk mit kezdeni a részképesség-zavaros gyermekekkel, Se időnk, se tudásunk nem volt hozzá elég. Márpedig ezeknek a kicsinyeknek nemcsak szükségük, hanem joguk is van a fejlesztésre azért, hogy ugyanolyan sikerrel tanulhassanak az iskolában, mint a többiek. A szülők nem tudhatják, miként kelt segíteni a gyermeken, de ez nem is az ő feladatuk, hanem a fejlesztő pedagógusoké.

Panni néni vett egy nagy levegőt, családi kupaktanácsot hívott össze, és döntött.

Elhatároztam, hogy mindenáron csinálok egy fejlesztő kis szentélyt, ahol egyénileg vagy kis csoportokban segítem a gyerekeket. Ha megvannak a feltételek, azaz a hely, a szaktudás, a figyelem, akkor a fejlesztő pedagógia viszonylag rövid idő alatt hatalmas eredményeket hoz Ez idő tájt költözött ki a mi lakóházunk földszintjéről egy iroda. A helyiség éppen akkora, ami a céljainknak pontosan megfelel. Gondoltam, ezt kellene megszerezni. A bérleményt persze alaposan át kellett alakítani, hogy megfeleljen az oktatás céljainak. Minden pénzünket beleöltük, s akkor jöttek a szokásos adminisztrációs nehézségek, A központot csak hónapokkal a tervezett időpont után tudom megnyitni.

A központban Varanka Zoltánné mellett egy gyógypedagógus is dolgozik, aki a többi között logopédiai feladatokat lát el.

Munka közben...

Minden kicsinek egyéni foglalkozási tervre, terápiára van szüksége egy alapos állapotfelmérés után. Sokszor banális figyelemzavar áll a bajok hátterében, amelyet viszont a szülők eltérő nevelési szokásai váltanak ki. Mást vár el az anya, mást az apa, ami megzavarja a gyermeket. Egy ilyen látszólag apró dolog is lehet a későbbi tanulási kudarcok oka. éppen elengedhetetlen, hogy a szülőkkel is élő kapcsolatot tartsunk. Sokat beszélgetünk, s ők szívesen megfogadják a tanácsainkat. Más esetekben kisebb-nagyobb mozgáskorrekcióra szorul a gyermek, mert a két agyfélteke nem jól működik együtt. A speciális egyensúlyjavító eszközökkel és gyakorlatokkal helyreállítható az agyféltekék közötti kommunikáció. Szintén nagyon gyakori, sőt csaknem riasztóan nő a beszédzavaros esetek száma. Ezt látszólag nagyon egyszerűen: beszélgetéssel, mesével, bábozással javítjuk, ami a gyerek szereplési gátlásain is segít.

A Napraforgóba most 30 gyermek jár, persze mindnyájuknak van “saját” óvodájuk, iskolájuk. A fejlesztésre szorulókat kétéves kortól tizennégy éves korig fogadják.

Egy-egy foglalkozás ötven percet vesz igénybe, ennél hosszabb idő nagyon megterhelné a gyermeket, de bennünket is, hiszen minden percet úgy kell irányítanunk, hogy a gyermek a fejlesztést önfeledt játéknak érezze.

Általában hetente két találkozásra van szükség a stabil fejlődéshez. öröm is, bánat is, amikor eljön a pillanat, és azt mondom, a gyereknek nincs többé szüksége rám. De maga a folyamat is gyönyörű, mert lépésről lépésre látjuk, hogy a bukdácsoló tanuló egyre jobb osztályzatokat kap, egyre többször vállal szereplést, egyre bátrabb és kezdeményezőbb, szinte ki van cserélve. Sikereket él át, kedvvel tanul, örömmel játszik és kommunikál. Vagyis magára talál.

Nic

Forrás: Anyák lapja 2003. április

Lovas terápia

11 gyermekkel mentünk, akik hiperaktivitással, figyelem-, vagy más részképesség-zavarral küzdenek, illetve gyógypedagógiai segítséget igényelnek. A program leglényegesebb része volt a minden délelőtti gyógylovaglás. A gyerekek számára fontos, hogy fejlesztésük nyáron se szakadjon meg, sőt más újabb módszereket próbáljunk ki a fejlesztésükben. A lovaglás egyrészt örömforrás, másrészt kemény munka az izmok és a figyelem számára is. A terápián résztvevő gyerekek mozgása rendezettebbé válik, egyensúlyérzékük, téri orientációjuk javul, tartáshibájuk mérséklődik, nagy- és finommozgásaik pontosabbakká válnak, fejlődik ritmusérzékük, fokozódik erőnlétük és nő edzettségük.

Minden gyermekre egyéni fejlesztő programot dolgoz ki. Sok esetben továbbra is ajánlja a lovaglást a sérült gyermek részére, segít a kapcsolatok kialakításában, hogy a lakóhelyhez közeli lovasterapeutát találja meg a szülő. A lovagláshoz való tehetséget felismeri, biztatja a szülőt, keressenek a gyermeknek a közelben olyan edzőt, aki a legjobbat kihozhatja a gyermekből.

Megtanultuk, hogy a lovat is ápolni, gondozni kell, és lovaglás után megköszönni egy simogatással a ló munkáját. Kacér és Hajni türelmesen tűrték a gyerekek szeretet rohamát.

"Udvari" munkák

Megfigyeltük a galamb- és a tyúkvágás utáni munkálatokat, hogyan szedjük, vágjuk részekre az állatot, melyek az egyes testrészei, megkerestük a belsőségeket, megbeszéltük, miként hasznosítjuk ezeket. Az állat sajnálatát felváltotta az érdeklődés, a kíváncsiság, az „ezt én még sohasem láttam”-élmény.

Csodálatos volt az a cirkuszi előadás, melyet egy ekhós szekérrel járó család mutatott meg nekünk. Egy házaspár három gyermekével járja az országot, és a maguk egyszerű cirkuszi játékos módszerével hívják fel a gyermekek és az emberek figyelmét a szemetelés káros hatására.

Lovas játékok

A szabadidős játékaink szinte mind lovasjátékok voltak, a gyerekek lóvá és lovassá változtak, és a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Este sötétedés után nyuszikat és süniket kerestünk a bokrokban, a fű között, melyet előzőleg mi vágtunk ki papírból és rejtettünk el. A legfélénkebb gyermek is feloldódott a családias, jó hangulatú együttlétben. Részt vettünk a sümegi várjátékokon, bejártuk a vidéki házat pincétől a padlásig. Voltunk Nagy László szülőházában Iszkázon, ahol a költő életét és életének körülményeit, a régi bútorokat nagy érdeklődéssel figyeltük meg.

Egy egész délután lubickoltunk a strandon, ami az óriási hőségben tényleg üdítőként hatott. Minden este tábortűznél sütöttük vagy főztük meg a vacsoránkat, és késő estig játszottunk.

Alig várjuk a jövő évet, hogy ismét visszamehessünk, és újra megfigyeljük kedvenc gólyapárunk életét a szembe lévő villanyoszlop tetején.

A vidéki emberek egyszerűsége, önzetlensége, segítőkészsége, összetartása követésre méltó.

Az egy hét felnőttnek, gyereknek egyaránt sok örömet és élményt adott.

VARANKA ZOLTÁNNÉ
Napraforgó Alapítvány elnöke

Megjelent az Újpesti Napló 2007. agusztus 3-i számában