Sors, nevelés, szülői szerep
Indiában úgy tartják, hogy a gyermek Istené. Átmenetileg kerül hozzánk, hogy segítsük megélni a karmáját. Nem a tulajdonunk, ajándék, tisztelnünk kell. Általunk lett testileg, adunk neki lelkileg, de szellemileg az ’Égé’, Istené. Milyen más ez, mint a nyugati gondolkodásban. Mennyire más típusú felelősség…
Tehát megérkezik a várva várt „jövevény”, aggódva nyúlunk hozzá, mindent megtennénk érte. Aztán amikor kamaszodik, szinte „kicsusszan” a kezünkből. Távolodik, idegenebbé válik, de aztán egyszer majd visszajön, felnőttként fordulva hozzánk tanácsért. Ha jól alakítjuk közösen kapcsolatunkat, bensőséges percekké, órákká válhatnak találkozásaink.
Nagyon felelősség teli a szülői szerep, de tele fénnyel, örömmel, no meg persze aggodalommal. Kísérnünk kell valakit az életútján, óvatosan, mint amikor járni tanult, aztán már „beleszeretett a világba”, s „tankolni” visszajött hozzánk. Ez egy élethosszig tartó folyamat.
Sokszor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy, elég jó szülők vagyunk-e? Winnicott szerint az „elég jó anya” fogalma, a megtartó anya, aki annyit, akkor ad, amennyit éppen tud. Nem lehetünk tökéletesek, háttérként, kísérőként, támogatóként bizalommal lehetünk jelen gyermekünk életében, döntéseiben. Állandóan kérdezgethetjük lelkiismeretünket, mikor, mennyit, hogyan szóljunk bele: a tanulásba, a baráti kapcsolatok alakulásába, a pályaválasztásba, egyáltalán a döntésekbe. Hogyan is neveljünk, nevelhetünk jól? Honnan vegyük a mintát, hova, kihez forduljunk tanácsért, ha bizonytalanná válunk, ha elakadunk?
Szerencsém volt, mert Czeizel Endre professzor úr tanított. Újra és újra költői kérdéseket ültetve a fülünkbe, hogy megkérdőjelezzük a dolgokat, hogy lássunk meg más nézőpontokat, hogy merjünk gondolkodni. Megismerhettük az általa kidolgozott tehetségmodellt, a „Tálentum 4X2+1 faktoros modelljé”-t. Jelen írás keretei között nincs lehetőség ennek részletes ismertetésére, vázlatosan a tehetség modell elemei a következők:
- kreativitás adottság,
- motivációs adottság,
- általános értelmesség adottság,
- specifikus mentális adottságok.
- A környezet szerepe nagyon fontos: a család, az iskola, a kortárs csoportok és a társadalom.
Ezen modell talán egyik legizgalmasabb eleme az un. „s-faktor”, a „sors-faktor”. Itt nemcsak a genetikus adottságokra kell gondolni, ez egy kicsit túlmutat a racionális gondolkodásunkon. Ez valami más, valami plusz.
Visszatérve a szülői szerephez: mivel tudok segíteni, hogyan tudok segíteni gyermekemnek? Időnként terelgetéssel, van mikor határszabással, van, hogy bizalommal, információ adással. Fontos, hogy saját belső hangunkra is merjünk támaszkodni, hiszen, egyszer mi is voltunk gyerekek! De a legfontosabbak, a szeretet, a bizalom a felnövekvő személyiségben, amelyek talán abban nyilvánul meg a legerősebben, hogy a legjobbat szeretnénk gyermekünknek adni, kívánni.
Ha együttgondolkodásra, ’kísérő támogatásra’ van szüksége nevelési kérdésekben, szülő konzultációra várok minden érdeklődőt szeretettel:
- kamaszodás,
- pályaválasztás,
- nevelési problémák: magatartási, tanulási elakadások, önismeret- és kreativitásfejlesztés, társas készségek formálása, stb. esetén.
Szatmáry Ildikó
pszichológus, pályaválasztási tanácsadó,
tehetséggondozó szakember
